A Macrobrachium faj Venezuelában mintegy 20 fajtával képviselteti magát. Eloszlásukat tekintve 3 fő csoportra oszthatjuk a fajtákat. Többen tanulmányozták a fajokat az Orinoco deltában úgymint Vasquez (1980),Lopez és Pereira (1996, 1998).

Nyolc mintavételi hely került meghatározásra 1992-ben a Júliusi, és Szeptemberi magas vízállás idején.

A Ma´namo Gu¨ inamorena (MGU), Ma´namo Tucupita (MTU), és a Ma´namo felső szakasza (MAC) a Ma’namo folyóban található. 1960 előtt ezek a folyók biztosították az Orinoco vízhozamának 11%-t, azonban 1965-ös gátépítést követően a vízhozam jelentősen csökkent, amely megváltoztatta a környező táj jellegét is. Fekvésénél fogva az MGU, és MTU helyek jelentős tengeri behatás alatt vannak. A Paria öböl jelentős sótartalommal tölti meg esetenként a deltát. A Mac mintavételi hely a terület felső szakaszán található. A további 5 hely olyan helyszínek, amelyek jelenleg emberi beavatkozás mentesek.

Az Araguaito Mouth (ABO), Middle Araguao (AME), and Araguao Estuary (ABA) az Araguao felső, középső, és alsó szakaszán találhatók.

Sites Curiapo (CUR) és Santa Rosa (STA) helyszínek hasonlóak, mindkettő a delta délkeleti részén találhatók, ahol igen sűrű csatornarendszer alakult ki. Itt rendszeres a sótartalom változása.

A sótartalom (refraktométerrel vizsgálva), a hőmérséklet, és az oldott oxigéntartalom (YSI 51b), és az átlátszóság a nyílt vízben növényes helyeken kerültek mérésre. A garnélák gyűjtésére 0.11m2 körháló segítségével került sor. Mindegyik minta zacskózva, és 10%-os formalinnal került tartósításra. A garnélák a továbbiakban azonosításra, mérésre, és szexálásra kerültek.

A vízparaméterek változását az 1. tábla mutatja be:

Sótartalom tekintetében 3 csoportra lehet osztani a mintavételi helyeket:

1. Tengeri behatás nélküli helyek ( ABO, AME, MAC)
2. Alacsony sótartalom (ABA, MTU, CUR, STA)
3. Magas sótartalom (MGU)

A pH érték azonosnak tekinthető a mintavételi helyeken. A hőmérséklet, és a tisztaság az emberi szennyezés mértékében változik. AZ MGU, MTU, és MAC helyeken mért magasabb hőmérséklet kapcsolatba hozható a szennyezett vízkeveredéssel.

Macrobrachium surinamicum, és a M. amazonicum az E. crassipes gyökereihez tapadva került begyűjtésre, az Orinoco Deltában. Az 1992-es elterjedésüket az 1. ábra mutatja. Az M. surinamicum minden mintavételi helyen megtalálható, ez az egyetlen faj amelyik a MAC, ABO, és CUR helyeken is megtalálható. Macrobrachium jelskii négy helyen található (MTU, ABA, AME és STA), míg a M. amazonicum csak az MGU és AME helyeken fellelhető.

Az átlagos fajsűrűség a gyökereken 15.34+- 7.75 egyed / négyzetméter. Az átlagméret és ivararány 22.6 mm és 1:1.5 a M. surinamicum esetében, 14,7 mm és 1:10 az M. jelskii esetében, 51.0 mm és 1:2 a M. amazonicum esetében. A nőstények 16% hordott tojásokat.

A Macrobrachium fajba tartozó egyedeket ragadozóként tartják számon. Az E. crassipes gyökerein lévő gazdag élőközösség széles tápanyagot kínál a garnéláknak. A Macrobrachium az egyetlen faj amely fogyasztja az algát, amelyeket a gyökérről vesz fel. A petés nőstények száma, valamint a fiatal egyedek azt támasztják alá, hogy az állatok a gyökereket szaporodásra is használják. Lasi (1993) feltételezi, hogy az M. jelskii számára, amely az átváltozást az alacsony vízállási periódusban fejezi be, a gyökerek létfontosságúak a fejlődés szempontjából. Kiegészítjük ezt azzal, hogy az M. surinamicum kizárólag három háborítatlan helyen volt fellelhető – amely tengeri behatás alatt áll – ez azt támasztja alá, hogy ez a faj brakvízbe kell vándoroljon, hogy reprodukálhassa magát.

Pereira szerint, a Macrobrachium egyedeket három csoportba lehet sorolni. Az első csoport olyan fajokat tartalmaz, amelyek kizárólag a tenger melletti folyókban terjedtek el, a második csoport olyan fajokat ölel fel amelyek elterjedése független a tengertől, a harmadik csoportba olyan fajok tartoznak amelyek kizárólag a tengertől távol lévő folyókban szaporodnak. Érdekes, hogy jelenlegi tanulmányban vizsgált fajok mindhárom csoportba tartoznak, mivel Pereira az M. surinamicum-ot az első, a M. amazonicumot a második, míg az M. jelskii-t a harmadik csoportba sorolja.

Az M. surinamicum, ls az M. amazonicum jelenléte az Orinoco deltában megerősítést nyert, addig az M. jelskii nem volt egységesen megtalálható. Tanulmányunkban igazoltuk az M. jelskii jelenlétét az Orinoco deltában, és az állomány jelentősen kitágította élőhelye határait. Az M. jelskii nem igényel brakvizet a szaporodáshoz, a feltünése a brakzónában szokatlan. A Hyacinth vízzel való áramlása a magas vízállási periódusban feltehetően a garnélák elterjedésére is hatással van. Valószínűleg ez lehet a magyarázata az M. jelskii feltűnésének a deltában.

Parazitás fertőzés (Probopyrus)  az M. surinamicum nőstények 18%-n volt kimutatható. A hímek nem voltak fertőzöttek. A fertőzés kizárólag az ABA, és STA helyeken volt kimutatható.

Az M. amazonicum nőstények P. bithynis fertőzöttségét szintén kutatók igazolták. A fertőzöttség mértéke 3-10% változott.

A gyökereken élő M. amazonicum, és M. jelskii jelen tanulmány vizsgálatai alapján nem voltak fertőzöttek.

Forrás: Caribbean Journal of Science, Vol. 39, No. 1, 155-159, 2003 (JOSE´ V. MONTOYA)

Fordította, szerkesztette: Coldhead